Mikor is van nagyobb történelmi morálja – ha nem mostanság – ennek a levélnek, melyet egy “tótvérű” magyar hazafi küldött éppen 84 éve a Magyar Nemzet akkori főszerkesztőjének.
A Digitális Tudománytár közreműködésével, most én is csatlakozhatom azon magyarok társaságához, akik kíváncsiak a múlt század, sőt a még régebbi idők híreire.
Mi is az a Völkisch elv?
A Völkisch- mozgalom ( németül : Völkische Bewegung) egy német etnonacionalista mozgalom volt, amely a 19. század végétől a náci korszakig működött, és maradványai megtalálhatóak voltak a Német Szövetségi Köztársaságban is.
A „ vér és talaj ” gondolatára épült, jelentésileg egytest-metafora (Volkskörper) „etnikai test”, szó szerint „néptest”, valamint a természetben kialakult közösségek egysége gondolata ihlette.
Organizmus, faji, populizmus, a romantikus nacionalizmus és – a növekvő kizárólagos és etnikai konnotáció következtében – az antiszemitizmus az 1900-as évektől.
A völkisch nacionalisták általában “idegen népnek” tekintették a zsidókat, akik a németektől eltérő Volk-hoz (“fajhoz” vagy “néphez”) tartoznak….
A mai Magyarországon is észrevehető e gondolati világ felélénkülése és a napi közélet, a TV, a rádió is becsatlakozott ehhez a vonulathoz, támaszkodva, de inkább kihasználva a magyar nép “ősmagyar” tudatrendszerét, melyet alapvetően a magyar nacionalizmus táplál, holott a magyarság mint nép az elmúlt súlyos évtizedekben sem tudta megtalálni a helyét Európában, és mindig az aktuális vezetés politikájában bíztak vakon.
Igen tisztelt Főszerkesztő Úr!
Én is, mint olyan sokan, elkezdtem kutatni őseim után, hogy kóros korunk szellemének megfelelően előrángathassam az ősi családfát. Megszállt területen lakó szüleimnek írtam, hogy az ottani plébános úr állítsa össze azt. Meg is érkezett a hivatalosan kiállított kimutatás.
Tanulmányozása közben, legnagyobb meglepetésemre, arra jöttem rá, hogy a negyedik ősöm nem magyar hangzású nevet viselt, mint én, hanem bizony egy becsületes, de letagadhatatlanul tót nevet mutat a keresztlevél és ezt még ág. ev. vallása is alátámasztja az utódok református vallásával szemben. Azon töprengtem ezután, hogy tulajdonképpen milyen nemzetiségű vagyok, de bizony rájöttem hamar és visszavonhatatlanul arra, hogy az árja Rosenberg úr teóriáját meg kell döntenem, mert én ízig-vérig magyarnak érzem magam.
Magyarországon megbukott a fajelmélet. Itt sokkal nagyobb a hazaszeretet, semhogy a vérségi kapcsolat győzedelmeskedni tudjon, mert itt minden becsületes állampolgárnak magyar szíve kell, hogy legyen s csak magyarul gondolkozhatik.
Én a hazaszeretetet sokkal többre becsülöm országfenntartó érdekből is, mint a faji hovatartozandóságot. Teljesen elvetem a most divatos „völkisch” gondolatot s helyébe a hazaszeretetnek imádattá való fejlesztését teszem az országépítő munka tengelyévé, mert akkor biztos vagyok abban, hogy a letűnt Bach-korszak után nem jöhet egy „Baschkorszak”!
A hazaszeretet megnyilvánulásának klasszikus példáját láttam azon az estén, amikor a történelmi rádióbejelentés megtörtént; visszakaptuk a Felvidék egy részét. Van e városban ugyanis egy földszintes ház, amelyben a fajelmélet iróniájaként négy fajhoz tartozó család lakik békés egyetértésben (magyar, olasz, zsidó és cigány).
A négy család közül csak egynek van rádiója s az örömhír elhangzásakor a rádió tulajdonosa kiszaladt az udvarra s torka szakadtából kiáltotta, örömujjongva: szomszédok, jöjjenek csak, örömhírt mondok.
Összegyűlt az udvaron a ház apraja-nagyja s könnyes szemmel hallgatták az örömteli híradást. Az olasz volt a legbüszkébb s harsány hangon mondta: Ugye, megjósoltam, hogy a mi nagy Ducénk visszaszerzi „nekünk” a Felvidéket. S ezután feltört a torkokból az örömkiáltás:
Éljen a mi drága Horthy apánk, éljen az olaszok nagy Duceja! Ez a kis epizód szintén jól rácáfol a völkisch-elméletre, mert itt is bebizonyosodott, hogy a magyar hazaszeretet elnyomta a vér szavát. Nagyon üdvösnek tartom én is a törzsökös magyar mozgalmakat, de kérve kérem őket, hogy ne feledkezzenek meg a magamfajta őskeresztényekről sem, akiket nyugodtan odaültethetnek egy géppuska mellé észak, kelet, dél és nyugat felé s biztosak lehetnek benne, hogy nem hozunk szégyent a történelmi alapon álló, független, szent Magyar Hazára!!
Hazafias tisztelettel Egy tótvérű magyar hazafi
Hozzászólások