Minden 11. percben megöli magát egy amerikai, ez naponta 132, évente több mint 48 ezer élet – írta a medicalxpress.com.
Az egyik tényező a családi előtörténet, talán a leghíresebb példa Ernest Hemingway és rokonai. Az író 1961-ben lett öngyilkos, de ugyanígy ért véget az élete apjának, nővérének, fivérének és egy unokahúgának, három nemzedék alatt öten lettek öngyilkosok. Rajtuk kívül világszerte családok ezreiben ismétlődik a tragédia, ezért a tudósok fontosnak érezték a háttérben lévő genetikai okok felderítését.
Az American Journal of Psychiatry című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányt a Utah-i Egyetem mentális egészség kutatóintézetének munkatársai készítették. Több mint 20 olyan gént azonosítottak, amely szerepet játszhat az öngyilkosságban. A kutatás – mely az egyik első átfogó genomelemzés volt a témában – genetikai kapcsolatot talált az öngyilkossággal kapcsolatba hozott betegségekkel és viselkedésekkel, többek között a bipoláris zavarral, a skizofréniával és az autizmussal.
Megállapították, hogy az öngyilkossági hajlam részben örökölhető és a környezeti hatásoktól függetlenül jelentkezik egy-egy család generációiban.
Noha a stressz, a magány, a pénzügyi gondok, a gyerekkori traumák és más környezeti hatások szerepet játszhatnak az öngyilkosságban, a tudósok régóta sejtik, hogy más tényezők is fontosak lehetnek.
“Amikor elmondom az embereknek, hogy az öngyilkosság kockázatának 45-55 százalékban genetikai oka van, nagyon meglepődnek. Azt mondják, dehogy, mert az állásuk elvesztése, a reménytelenség vagy a szakítás miatt végeznek magukkal az emberek. Nos, ha a szakítás lenne az öngyilkosság oka, már nem élnénk”
– magyarázta Douglas Gray, a tanulmány társszerzője, gyermekpszichiáter, az öngyilkosságmegelőzés szakértője.
Korábban a kutatócsoport 43 magas kockázatú család vizsgálatával négy génvariánst azonosított, amely növelheti az öngyilkosság esélyét. A kutatás az emberi genom egyes specifikus szakaszaira összpontosított.
Anna R. Docherty pszichiáter, genetikus és kollégái 3413 öngyilkosság miatt elhunyt mintái alapján DNS-változatok millióit elemezték az új kutatásban. Az elhunytak egy részének voltak a családjában öngyilkosok, másoknak nem.
- László Krisztina professzor képviseli a Műegyetemet az EELISA rendezvényen
- Az SZBK Genetikai Intézetében három hónapja alakult új kutatócsoport célja új komplex kölcsönhatások azonosítása különböző makrofág-polarizációs szignálok között
- Magyar kutatók újfajta detektort fejlesztenek a radioaktív sugárzás mérésére
- A BME szakemberei is a kitüntetettek között vannak
- Nyolcvanötmillió éves darázsfajokat fedeztek fel az ELTE kutatói
Ez volt az eddigi legnagyobb genetikai minta, amelyet a témában elemeztek. A mintákat összevetették több mint 14 ezer Utah államon kívüli ember DNS-ével, akik nem öngyilkosság miatt haltak meg. Megvizsgálták az elhunytak hajdani mentális betegségeit is.
A több millió genetikai változat tanulmányozásával (genome-wide association study, GWAS) 22 gént találtak, amely szerepet játszhat az öngyilkosság fokozott kockázatában.
Megállapították azt is, hogy az öngyilkosok esetében jelentősen fokozottabb volt az impulzivitás, a skizofrénia és a súlyos depresszió kockázata.
Hozzátették, hogy az öngyilkosság hátterében általában események láncolata áll.
“Kezeletlen mentális betegség, szerhasználat, a mindennapok stressze, elérhető lőfegyver, valamint egy végső szikra, például egy szakítás együtt vezethetnek a tragédiához” – mutatott rá Grey.
Hozzászólások