A mai Őrmező első pillantásra olyan, mint sok más budapesti lakótelep: panelházak, fák, parkok, buszmegállók. De aki kicsit mélyebbre ás, gyorsan rájön: Őrmező nem véletlenül lett olyan, amilyen. Nem „csak úgy” felépült – hanem elképzelték, megrajzolták, és szerepet szántak neki Budapest térképén.
Amikor még tényleg mező volt
A terület neve nem költői túlzás. Őrmező a 20. század közepéig valóban külterületi, részben mezőgazdasági jellegű vidék volt, Kelenföld peremén. A város itt még nem volt város: földutak, szántók, szétszórt épületek határozták meg a képet. Aztán Budapest nyugati irányban növekedni kezdett, és a döntéshozók egyszer csak ránéztek a térképre:
itt lehetne egy új városrész.
A nagy terv: Budapest „nyugati kapuja”
1969-ben megszületett az az elképzelés, amely Őrmezőt nem egyszerű lakótelepnek, hanem Budapest nyugati kapujának szánta. A gondolat logikus volt: az M1–M7 bevezető, a vasút, később a metró közelsége mind azt sugallta, hogy ez a terület a város egyik fontos belépési pontja lesz.
A kor szellemének megfelelően paneles technológiában, nagy ütemben, sok lakással gondolkodtak. A cél nem az egyediség volt, hanem a gyors lakásépítés – viszont szokatlanul sok zöldfelülettel.
Beköltözés a hetvenes években
Az építkezés 1972-ben indult, és a következő évtizedben, több ütemben fejeződött be. Az első beköltözők számára Őrmező egyszerre volt ígéret és kihívás. Az új lakások modernek voltak: fürdőszoba, távfűtés, lift – mindez sokaknak óriási előrelépést jelentett.
Ugyanakkor az élethez szükséges dolgok – boltok, iskola, óvoda – nem azonnal érkeztek meg. A lakótelep eleinte inkább „alvóhely” volt, mint valódi városrész. Aki itt élt, az még emlékszik: az első években Őrmező inkább ígéret volt, mint kész közeg.
Amikor valódi városrész lett
A fordulópont sokak emlékezetében az volt, amikor megnyílt az iskola, megjelentek az intézmények, és kialakult a mindennapi rutin. Ettől a pillanattól kezdve Őrmező nem csak lakótelep, hanem közösség lett.
A tervezők egyik döntése utólag kifejezetten előrelátónak bizonyult: a házak közötti zöldterületek. Ezek nemcsak dísznek készültek, hanem valódi közösségi terek lettek – játszóterekkel, sétányokkal, levegővel.
A városkapu, ami inkább átjáró lett
A „nyugati városkapu” szerep végül nem úgy valósult meg, ahogy a rajzasztalon elképzelték. Nem lett ikonikus tér vagy reprezentatív bejárat. Helyette praktikus csomópont született: közlekedés, átszállás, mozgás. Őrmező inkább hasznos lett, mint látványos.
Ez azonban nem kudarc. Inkább annak bizonyítéka, hogy a város máshogy használta fel a teret, mint ahogy azt eredetileg tervezték.
Őrmező ma
Ma Őrmező olyan lakótelep, amely sok paneles sztereotípiát megcáfol. A zöldfelületek, a jó közlekedés és a kialakult helyi élet miatt sokan kifejezetten szeretnek itt élni. Nem lett belőle „kirakatvárosrész”, de lett belőle működő, élhető környezet.
Címlapfotó: Budapest XI.
Őrmezői lakótelep, Menyecske utca, távolabb a háttérben az Őrmezei Általános Iskola.
Fotó adományozó: Karácsony Iván 1977














