Amikor azt hisszük, a pofátlanságnak van határa, a Magyar Nemzeti Bank székházának felújítása bebizonyítja: nincs. Tárkányi Zsolt (TISZA) döbbenetes részleteket osztott meg arról, mire is folyt el az adófizetők több mint 100 milliárd forintja. Spoiler: ha nem is „aranybudit”, de darabonként 500 ezer forintos aranyszínű szappantartókat és 11 milliós vécéajtót igenis vásároltak közpénzből. Mindezt egy olyan országban, ahol kéthavi átlagnyugdíj az, amiért ők egy szappantartót vesznek.
A történet három évvel ezelőtt kezdődött, amikor az akkor még újságíró Tárkányi körbejárta az MNB felújítás alatt álló, kibelezett székházát. Már akkor gyanús volt, hogyan nőhetett az eredetileg 55 milliárd forintos költség a duplájára. Azóta a székház elkészült, újságírók pedig hosszas pereskedés után kiperelték az adatokat, mire is ment el az a brutális, 100 milliárd feletti összeg.
A bejegyzésben felsorolt tételek közül néhány valóban bicskanyitogató:
„ Aranyszínű szappantartók darabjára (!) 500 ezer forint, vagyis kéthavi átlagnyugdíj összege. És jó sokat vettek belőle. ”
A teljes lista ennél is durvább:
- Ajtók: 2,1 milliárd forint (!) a teljes székházra. De az igazi gyöngyszem az elnöki iroda privát vécéajtaja, amely egyedül 11 millió forintba került. Ez majdnem négy évnyi átlagnyugdíj összege.
- VIP terem falburkolata: Egyetlen teremre 177 millió forint.
- Festés, tapétázás: 1,4 milliárd forint.
- Aranyszínű WC-papírtartók (71 db): 5,4 millió forint (csaknem két évnyi átlagnyugdíj).
- Aranyszínű WC-kefék (71 db): 3,7 millió forint (15 havi átlagnyugdíj).
És a sort egy igazán pikáns tétel zárja: egy narancsprés, amely 1,9 millió forintba, azaz nyolchavi átlagnyugdíjba került.
„ Csak emlékeztetőül: ukrán ‘aranybudikról’ szóló hazug kormánypropagandára 12 milliárd forintot költöttek tavaly. Pont annyit, amennyit elraboltak Debrecentől szolidaritási hozzájárulásként. ”
A cikk rámutat az MNB-pazarlás és az ukrán helyzetről szóló kormánypropaganda közötti álszentségre. Miközben a közpénz milliárdokat luxuscikkekre költik, a kormány Debrecentől és más városoktól von el forrásokat „szolidaritás” címén. Ez a valóság: aranyozott vécékefék az adófizetők pénzén, miközben a hétköznapi emberek a megélhetésért küzdenek.
