Fodor Gábor szerint komoly kérdéseket vet fel az a gyakorlat, amikor politikai vagy gazdasági szereplőket látványosan, bilincsben és vezetőszáron visznek el a hatóságok. A volt országgyűlési képviselő Fekete Rita műsorában beszélt arról, hogy szerinte a büntetőeljárások során is meg kell őrizni az emberi méltóságot, és különbséget kell tenni a szükséges kényszerintézkedés és a nyilvánosságnak szóló látvány között.
A kérdés különösen akkor válik fontossá, amikor olyan emberekről van szó, akik együttműködnek a hatóságokkal, ismert a lakóhelyük, és nincs arra utaló körülmény, hogy menekülni vagy ellenállni próbálnának.
Fodor álláspontja szerint ilyen helyzetekben nehéz megindokolni, miért van szükség a megalázó külsőségekre.
A gyanúsítás még nem ítélet
A probléma egyik lényeges eleme az ártatlanság vélelme. Ha valakit őrizetbe vesznek vagy meggyanúsítanak, attól még nem válik bűnössé. Erről jogerősen a bíróság dönthet.
A látványos előállítás ugyanakkor már az eljárás kezdetén olyan képet alakíthat ki az érintettről, mintha a bűnössége eldöntött tény lenne. A bilincsben, rendőrök között vagy vezetőszáron készült felvételek gyorsan elterjednek a sajtóban és a közösségi médiában, és akkor is megmaradhatnak az emberek emlékezetében, ha az eljárás később egészen más eredménnyel zárul.
Ezért Fodor szerint nem pusztán jogtechnikai kérdésről van szó. Az eljárás módja az érintett emberi méltóságát és társadalmi megítélését is befolyásolja.
Mikor indokolt a bilincs?
Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a hatóságoknak kényszerítő eszközöket kell alkalmazniuk. Egy veszélyes, erőszakos vagy szökést megkísérlő ember esetében a biztonság elsődleges szempont.
Más a helyzet azonban egy olyan gyanúsítottnál, aki nem tanúsít ellenállást és együttműködik a hatóságokkal.
A vita ezért nem arról szól, hogy a rendőrség egyáltalán használhat-e bilincset vagy más kényszerítő eszközt, hanem arról, hogy ezek alkalmazása minden esetben arányos és valóban szükséges-e.
A nyilvánosság ereje
A látványos hatósági intézkedéseknek különös jelentőséget ad a mai médiakörnyezet. Egyetlen fénykép vagy néhány másodperces videó pillanatok alatt tömegekhez juthat el.
Egy bilincsben elvezetett közismert ember képe önmagában erős üzenetet közvetít, miközben a büntetőeljárás tényeiről és végkimeneteléről abban a pillanatban még nagyon keveset lehet tudni.
Fodor Gábor felvetése ezért túlmutat egy-egy konkrét büntetőügyön: hol húzódik a határ a hatósági intézkedés szükségessége és az ember nyilvános megszégyenítése között?
A büntetőeljárás célja ugyanis nem a gyanúsított előzetes megbüntetése. A felelősség megállapítása a bíróság feladata, az odáig vezető eljárás során pedig az érintettet megilletik azok a jogok, amelyek mindenkit védenek mindaddig, amíg jogerős ítélet nem születik.
