Mindenkinek van mit adnia

Szerző budapestihirek

Nincs hozzászólás

6 Mins Read

484 Nézetek

Frissítve: 2026.10.19.

Projektzáró rendezvénnyel ért véget a Be a Volunteer! nemzetközi program.

Nem az volt a kérdés, hogy képesek-e rá? Hanem az, hogy kapnak-e lehetőséget. Erre épült a Be a Volunteer! – Légy önkéntes! című nemzetközi Erasmus+ projekt, amelynek pénteki zárórendezvényét az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán tartották. A program középpontjában a fogyatékossággal élő fiatalok önkéntes szerepvállalása állt – nem elméletben, hanem a gyakorlatban.

A projektet a Nem Adom Fel Alapítvány koordinálta, a nemzetközi együttműködésben olasz, spanyol, észak-macedón és bolgár civil szervezetek vettek részt. A programban a Diversamente ODV (Olaszország), a COCEMFE Sevilla (Spanyolország), az Ischekor (Észak-Macedónia) a VVI Foundation (Bulgária) és a Nem Adom Fel Alapítvány (Magyarország)szervezetek működtek együtt.

A közös cél az volt, hogy megmutassák: megfelelő támogatással a fogyatékossággal élő fiatalok nemcsak bevonhatók az önkéntességbe, hanem hosszú távon is aktív, látható szereplői lehetnek ezeknek a programoknak.

A rendezvény elején a partnerszervezetek mutatták be saját módszereiket és tapasztalataikat. Elhangzott, hogy a projekt során országonként tíz fogyatékossággal élő fiatal kapcsolódott be önkéntes munkába, fejenként mintegy 120 órában, kilenc hónapon keresztül. A résztvevők állatotthonokban, közösségi kezdeményezésekben, kulturális intézményeknél és civil szervezeteknél dolgoztak, minden esetben mentorálással és szervezeti támogatással.

A gyakorlati megvalósítás kapcsán Papp Szabolcs, a Nem Adom Fel Alapítvány szóvivője arra hívta fel a figyelmet, hogy a projekt egyik legfontosabb célja az volt, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok saját élményen keresztül tapasztalják meg: ők is rendelkeznek olyan tudással és képességekkel, amelyekkel másoknak tudnak segíteni. Mint fogalmazott, az önkéntesség ebben az értelemben nem „jótékonyság”, hanem visszajelzés arról, hogy az érintettek értékes, kompetens tagjai a közösségnek.

A program egyik legmeghatározóbb eleme a Tihanyban megvalósult nemzetközi felkészítő tréning volt, ahol öt országból összesen ötven fogyatékossággal élő fiatal és húsz segítő vett részt. A tréning nemcsak az önkéntes szerepre készített fel, hanem az önismeretre és az önállóság erősítésére is fókuszált. Papp Szabolcs szerint ezek a közös élmények különösen fontosak voltak, mert sok résztvevő életében először élhette meg, hogy nem támogatottként, hanem aktív szereplőként van jelen egy nemzetközi közösségben.

A záróesemény második felében kerekasztal-beszélgetésre került sor, ahol a szakpolitikai, intézményi és civil szempontok egyszerre jelentek meg. Dr. Bárány Anikó, a Belügyminisztérium Rehabilitációs Főosztályának főosztályvezetője arról beszélt, hogy a fogyatékossággal élő emberek társadalmi részvételének egyik alulhasznált terepe az önkéntesség, pedig ez fontos átmeneti tér lehet a nyílt munkaerőpiac felé is. Hangsúlyozta, hogy az ilyen civil kezdeményezések tapasztalatai az állami ellátórendszerek számára is relevánsak. Szente Attila, a Szent Egyed közösség mentoraként a fogadó szervezetek oldaláról hozott példákat. Elmondta, hogy az inkluzív önkéntesség kezdetben szervezeti tanulást igényel, ugyanakkor rövid időn belül természetessé válik az együttműködés, és az önkéntesek valódi értéket teremtenek a közösségek számára. A fogadó intézmények tapasztalatairól beszélt Bánpataki Dóra, a Magyar Természettudományi Múzeum osztályvezetője és kulturális menedzsere is. Szerinte a fogyatékossággal élő önkéntesek jelenléte nemcsak az adott programokra, hanem az intézményi működés egészére hatással van, és hosszabb távon formálja a szervezeti kultúrát is.

A beszélgetés során többször hangsúlyosan megjelent, hogy az inkluzív önkéntesség nem „jó szándékú gesztus”, hanem szervezést, időt és forrásokat igénylő szakmai munka. Papp Szabolcs ehhez kapcsolódva kiemelte: a projekt azért volt különösen fontos, mert anyagi és szakmai keretet is biztosított ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok valóban részt tudjanak venni az önkéntes munkában. Utazás, kísérés, mentorálás és eszközök nélkül ezek a lehetőségek sok esetben egyszerűen nem lennének elérhetők.

A rendezvény zárásaként Solymoskövi Luca, a projekt vezetője hangsúlyozta, hogy az Erasmus+ stratégiai partnerségek valódi teret adnak a mély, érdemi szakmai együttműködésre. Ennek kézzelfogható eredménye lett az önkéntesek felkészítését segítő tréninganyag, valamint a Légy Önkéntes! című nemzetközi jógyakorlat-gyűjtemény, amely konkrét útmutatót ad az inkluzív önkéntes programok megvalósításához, és online is elérhető: https://heyzine.com/flip-book/9e203ec6e1.html

A projekt formálisan lezárult, a részt vevő szervezetek azonban a tapasztalatok továbbvitelében gondolkodnak. A cél az, hogy az inkluzív önkéntesség ne kivétel, hanem természetes gyakorlat legyen – és hogy minél több fogyatékossággal élő fiatal élhesse meg azt az élményt, amikor nem segítséget kap, hanem ő maga ad.

A projektről bővebb információ a program honlapján érhető el (https://pwdinclusion.com/), ahol a fogyatékossággal élő fiatalok önkéntes szerepre való felkészítését segítő tréninganyag, valamint a Légy Önkéntes! nemzetközi jógyakorlat-gyűjtemény is szabadon hozzáférhető. A kiadványok gyakorlati útmutatót nyújtanak mindazok számára, akik inkluzív önkéntes programok indításán vagy fejlesztésén dolgoznak.