Home / Friss / Kőbánya-Kertváros – a Városszéli telep története

Kőbánya-Kertváros – a Városszéli telep története

Egy különleges fejezet Budapest szociális lakásépítésének múltjából.

Ha valakinek ismerősen csengenek olyan utcanevek, mint Sulyom, Vörösfenyő, Legényrózsa, Szellőrózsa, Hárslevelű, Lángvirág, Bársonyvirág, Rézvirág, Köszméte, Borsika, Bojtoska vagy Vadszőlő, akkor nagy valószínűséggel a Kőbánya peremén kialakított egykori Városszéli telepre gondol.

Ez a terület a Jászberényi út mellett, Budapest akkori határán jött létre 1933 és 1936 között, a főváros nagyszabású kislakás-építési programjának részeként. A két világháború közötti időszakra súlyos lakáshiány, tömeges elszegényedés és a trianoni menekülthullám okozta társadalmi feszültség volt jellemző – sokan vagonokban, szükséglakásokban éltek, Kőbányán különösen nagy volt a nyomás.

A főváros ezért egy újszerű, Magyarországon addig példa nélküli megoldás mellett döntött: olyan telepet hozott létre, ahol a rászoruló, többgyermekes budapesti családok nemcsak lakhatást kaptak, hanem lehetőséget az önfenntartásra is. Az ikerházakhoz ugyanis nagy méretű telkek tartoztak, ahol kertészkedéssel, kisállattartással biztosíthatták élelmiszerük egy részét.

A haszonbérleti szerződés világosan rögzítette a célját:
nem pusztán segélyre jogosult embereket kívántak elhelyezni, hanem olyanokat, akik munkával, kertgazdálkodással képesek javítani életkörülményeiken, és ezáltal a társadalom terhe is csökken.

A telep építését szükségmunkaként szervezték, így a későbbi lakók maguk is részt vettek a házak, az utak, sőt az iskola és üzletek kialakításában. A komplexumhoz bolt, hentes, pékség, gondnoki lakás és egy háromtantermes iskola is tartozott.

Az ikerházakban két szoba-konyhás lakás kapott helyet, mindegyikhez pince, padlás és tornác tartozott, a gazdasági udvar része volt a disznó-, kecske- és tyúkól is. A telep életének fontos része volt, hogy minden család köteles volt megművelni a hozzá tartozó földet – ennek elhanyagolása a bérleti jog elvesztésével járt. A kertészkedést az első évben palántákkal, később gyümölcsfák kiosztásával támogatták.

A beköltözők kiválasztásánál az erkölcsi alkalmasság, az egészségi állapot és a munkavégzésre való képesség is szerepet játszott. A családoknak a közösségi területekről is gondoskodniuk kellett: járdák, árkok, a házak előtti útszakasz tisztántartása mind közös felelősség volt.

A Városszéli telep tehát nem egyszerű lakóövezet volt, hanem egy szociálpolitikai kísérlet, amely önállóságot, méltóságot és újrakezdési lehetőséget kívánt nyújtani a legnehezebb helyzetben lévőknek.

Képek forrása: Tér és Forma, 1936


Facebook hozzászólás

Budapesti közélet

Voks

Legutóbbi bejegyzések